2020. február 9., vasárnap

Az év eleje nehezen indult. Interjúkra jártam, pocsékul éreztem magam. Valahogy szereznem kellett volna egy másodállást. A helyi tescoba felvettek aminek felig tudtam csak örülni. Aztán 2 nap alatt a feje tetejére állt minden, egy kollégám elmegy. Szó szót követett és két napja én vagyok hivatalosan is a hotel head housekeepere vagyis a hk manager.

Azért ez nem rossz.

2020. január 18., szombat

2019

Rengeteg piszkozatot gyártottam, de talán pár mondat álljon itt a 2019-es évről.
Egyedül bérelek egy csoda szép lakást, nagy kerttel. Kalandos út szervezése a szoba tigrisnek. A nyuszit nem merem ekkora útnak kitenni.
Autó baleset, utasként. Mentő, kórház, pánik, képtelen vagyok ellátni magam.
Rehabilitáció, gyógytorna, őrjöngés. Tüdőgyulladás.

Kemény év volt és ahhoz képest, hogy milyen gyengének gondoltam magam...azért egészen jól átvészeltem. Még mindig nehéz de közel sem vagyok olyan mélyen, mint régebben. A terápia segített és azóta is sikerül alkalmazni.

2020 hagyj életben valahogy.

2018. december 16., vasárnap

Mindset: I can & i will.

Szeretnék egy kis szösszenetet hagyni az idei évről, mivel februárban irtam utoljára.

Tudatosan nem írtam, mert meg kellett tanulnom a jelenben élni nem pedig túlgondolni és túldrámázni. Az idei év célja az volt, hogy a mentális egészségem jobb legyen illetve szépen újra felépitsem magam, biztos alapokra. Ehhez ismét pszichológushoz fordultam, mert nem bírtam saját magammal szembe nézni. A tavaly előtti depresszió-gyomorfekély-depresszió-menekülés körök után volt mit rendbe tenni, még akkor is, ha látszólag összerendeztem magam.  Eljutottam arra a szintre, hogy már napját sem tudom mikor sírtam és nem azért, mert elnyomom hanem azért mert nem érzek rá késztetést, nem érzem szükségét sem.

Nyelvvizsgák továbbra sincsenek és ez nagy szívfájdalmam. A szint mind a kettőből megvan csak eddig sem idő sem anyagi forrás nem volt rá. Vagyis volt rá, de más volt a prioritás..mert vettünk a barátommal nyaralót viszonylag közel a fővároshoz de mégis elég távol a város zajától. Mármint Budapesthez közel. Ez történt tavaly szeptemberben. Azóta lassan a felújitás végéhez is értünk és az autót is lecseréltük. Senki az ég világon nem segített nekünk. Ezt mind-mind ketten hoztuk össze. Nyilván hitel segítségével, de olyan kis összeggel, hogy mások ennyiből autót szoktak venni. 

Összességében végre újra egészen jól érzem magam a bőrömben. Persze vannak kivételek, nem minden egyszerű de magamhoz képest elég jól kezelem a felmerülő problémákat. Rengeteg munka van még hátra, mind fizikailag mind szellemileg de azt hiszem, hogy eddig jól haladok.

Addig pedig egy kép az esős Skóciáról.

 

2018. február 8., csütörtök

Már csak napok kérdése és indulok haza. Röpke 3 hetes látogatás lesz. A kitalálás pillanatától kezdve érzem, hogy ez túl hosszú lesz otthon és ahogy közelednek a napok egyre jobban érzem a torkomban a szorító gombócot, a görcsöt a gyomromban. Túl hosszú lesz. Viszont így tudom csak kimenekíteni jelen pillanatban a fizetett szabadságom, tehát nincs más út. Talán jövőre.
A jövőbeli tervek elvileg azok, hogy kb 1 év múlva haza kéne költöznöm. Sokáig nyugtattam magam, hogy persze, menni fog, miért ne menne.

Hát ezért.

2018. január 24., szerda

Hétfőn hajnal fél 1-kor felébredtem aztán nem is sikerült többet aludnom. Viszont gyönyörű napos időnk volt és a szél sem fújt, úgyhogy miután a századik réteget is magamra erőszakoltam és felkaptam a bakancsom neki indultam a városnak.
Ha jó idő van akkor szeretek besétálni. Az autópálya mellett utálok sétálni, de szerencsére az kb csak 1 km-es szakasz. Addig-addig sétálgattam, míg egy laza 20 km-es tour the Inverurie-t össze hoztam :D Szépen bevásároltam az otthoniaknak tonhalból, mindenféle olajos halakból meg kagylóból. (mit meg nem tesz az ember a szeretteiért)
Február 13-án indul a gépem haza egy nagyobb holidayre mivel majd csak március 6-án (asszem) jövök vissza.  Nem mondom, hogy minden porcikám vágyakozik haza, sőt. De ennek egyenlőre ez a rendje és módja.


2018. január 22., hétfő

Éljen a nemalvás.

Hihetetlen, hogy még ez sem mehet egyszerűen. De oké, majd megoldom ezt is, nyilván. Faszom.

2018. január 20., szombat

Olyan vékony a határ a mindig mindent jobban tud és a mindenről van kialakult véleménye között.