Ja, amúgy

21 nap múlva pedig repülünk Londonba.
Annyira várom már. Jó lesz végre olyan nyelvterületen lenni, ahol nem adódnak gondjaim a megértéssel. Biztosan nagyon fogjuk élvezni. Lesz Stonehenge, Big Ben, London Eye, Westminster Abbey, Tower Bridge, Greenwich, Hyde park és még egy csomó minden, ahol ugyan én már voltam, de Bécsifiú még nem.

Star wars identities

Voltunk Bécsben Star Wars kiállításon ami igazából nekem eléggé tetszett annak ellenére, hogy nem vagyok valami nagy rajongó (ezt Bécsifiúnak nem hangoztatjuk, oké?).
Inkább csatolok pár képet amik telefonon tök szépen mutattak, de gépen már mintha kaputelefonnal csináltam volna őket.

Vaderrel csináltunk is egy nagyon menő, brutál sötét szelfit, jót vigyorgok rajta itthon.

Nem is tudom mit mondhatnék még, pedig annyi jó gondolat volt a fejemben, amit megosztottam volna.
Na majd máskor.

Ajajj.

Kétségbeesésem tárgya, hogy 5-én Bécsifiú szülinapja lesz, holnap mentem volna az elkészített ajándékért, erre ma rákérdeztem, hogy biztos tuti-e minden, kiderült, hogy igazából nincs is, nem is lehetséges abban a formában amiben jó lenne nekem szóval felejtsem el.
De hónap elején direkt végig telefonáltam, átbeszéltük és persze, lehetséges, várnak, előtte 4-5 nappal szóljak és kész is lesz.

Ha lenne mentő ötletem, akkor nem izgulnék, de sajnos nincs.

Pocsék idő van itt Bécsben, kicsit szomorkás is vagyok, hogy nem tudom, kijutunk-e valahova sétálni egy nagyot. Nem lenne szívem ronda időben Bécsifiút kirángatni a lakásból, a héten még van kint eleget, nem lenne jó még terhelni ilyennel.

Amikor otthon voltunk akkor elmentünk a Miniversumba, igazán jó kis kiállítás, nekem nagyon tetszett. Hónap elején az Űrkiállítást néztük meg...az valami nagyon gagyira sikeredett, nagyon nem tetszett. Viszont ez...ez nagyon jó, élvezhető volt.

Ma ki sem mozdultam a lakásból. Ebédet főztem, picit lustálkodtunk aztán Bécsifiú ment is dolgozni, sütöttem sütit, hajpakolást tettem fel. A hajam szépült, közben cserélgettem a formákat a sütőben, a köztes időben pedig bőszen írkáltam a német házim és a végül azon kaptam magam, hogy már este 8 óra van.

Azért kicsit félek vissza menni.

Próba hónap

Bécsifiúval ebben a hónapban próba hónapot tartunk, amiben teszteljük, hogy hogyan is bírnánk az együttélést. Igazából ez csak egy alibi volt, én inkább egy menekítő programnak érzem mivel nagyon nehezen viseltem már az utóbbi időben a családom. Végülis a lényegen nem változtat a dolog, mindegy, hogy hogyan fogjuk fel, mind a két nézőpont helytálló.
Amikor ő dolgozott akkor én is kint voltam vele Bécsben, amikor pedig szabadja volt, akkor jöttem én is haza. Minden munkanap 3-kor kellett elindulnia a lakásból és többnyire este 10-re már vissza is ért, szóval igazából olyan sok időm nem volt egyedül.
A délelőttök rendszerint főzéssel teltek, amiben be kell látni, van még hova fejlődni. Hiába tudok itthon 5 főre nagyon finoman főzni, de 2 főre egészen fura nekem és a fűszerek mértékével adódnak gondjaim. Szerencsére hősiesen tűri és túléli ezeket.
A délutánok javarészt a romok eltakarításából, tanulásból és pihenésből álltak.
Kaptam egy havi bérletet is de sajnos akármennyire lelkes is voltam, nem érzem úgy, hogy kihasználtam volna. Többet szerettem volna menni, nézelődni de valahogy nem jutott rá elég idő.
Még hátra van egy etap, de már most sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt.

Ez várt rám, amikor szerda este megérkeztem a lakásba de Bécsifiú még dolgozott. Kedvencvirág, havi bérlet, tájékoztató füzet, nyuszis szalvéta.