Próba hónap

Bécsifiúval ebben a hónapban próba hónapot tartunk, amiben teszteljük, hogy hogyan is bírnánk az együttélést. Igazából ez csak egy alibi volt, én inkább egy menekítő programnak érzem mivel nagyon nehezen viseltem már az utóbbi időben a családom. Végülis a lényegen nem változtat a dolog, mindegy, hogy hogyan fogjuk fel, mind a két nézőpont helytálló.
Amikor ő dolgozott akkor én is kint voltam vele Bécsben, amikor pedig szabadja volt, akkor jöttem én is haza. Minden munkanap 3-kor kellett elindulnia a lakásból és többnyire este 10-re már vissza is ért, szóval igazából olyan sok időm nem volt egyedül.
A délelőttök rendszerint főzéssel teltek, amiben be kell látni, van még hova fejlődni. Hiába tudok itthon 5 főre nagyon finoman főzni, de 2 főre egészen fura nekem és a fűszerek mértékével adódnak gondjaim. Szerencsére hősiesen tűri és túléli ezeket.
A délutánok javarészt a romok eltakarításából, tanulásból és pihenésből álltak.
Kaptam egy havi bérletet is de sajnos akármennyire lelkes is voltam, nem érzem úgy, hogy kihasználtam volna. Többet szerettem volna menni, nézelődni de valahogy nem jutott rá elég idő.
Még hátra van egy etap, de már most sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt.

Ez várt rám, amikor szerda este megérkeztem a lakásba de Bécsifiú még dolgozott. Kedvencvirág, havi bérlet, tájékoztató füzet, nyuszis szalvéta.