Italy

Minden napra jutott valami ziccer, de végülis teljesen jó volt. Oda és vissza is repültünk ami külön tetszett. Az viszont kevésbé, hogy Milánóban hagyták a feladott poggyászunkat, amiben minden ruhám benne volt. Pár nap múlva meghozták ugyan, de elég kellemetlen volt. 

Szóval Milánóban szálltunk meg egy nagyon szép hotelben, imádnivaló volt a kilátás. Pont a Central pályaudvarra nézett a szoba, az ablakhoz volt egy kis beülő, pont oda fértem nyújtott lábbal, imádtam.

Santa Margherita, ahogy kilépünk az állomásról.

Santa Marherita. Volt ám fancy strand, de azt nem fényképeztem le :D

Aztán jártunk Velencében is. Persze nem vittem magammal alapvetően hosszúnadrágot, mert gondolta a fene, hogy szmötyis idő lesz. Így esett meg hát az, hogy Velencében vettünk egy igazán kényelmes és csinos farmert. Azóta azt imádom.

Milánó-Dóm

Ellátogattunk Como-ba is. Hangulatos kis hely.

A távolban azok bizony havas hegycsúcsok. Eszméletlen volt látni ezt. És az a tiszta levegő...

Relax, life goes on.

Már csak napok kérdése és érkezik sok szép kép Olaszországból, ugyanis ott jártunk egy egész héten át.

Utána pedig Puszogi, a hős kisnyúl ivartalanodott.

Aztán holnap pedig indulunk vissza Bécsbe, a kisnyúllal együtt és kissé izgulok, hogy miként és hogyan fogja viselni a töppedt ezt az egészet. Bár, ha olyan laza lesz, mint a műtétje után, akkor igazán megnyugodhatnék.

Ma pedig ezt láttam a repülőről, miközben az eszem egészen máshol és máson járt.
Iszonyú nehéz nem kattogni.

Get lost and find yourself.

Nincsenek szavak.

Ha létezik bármilyen felsőbb erő, akkor az legyen szíves megóvni az életem további részében a szenvedő férfiaktól. (azoktól, akik úgy szenvednek, hogy az másoknak elmesélve igazából vicces, de amikor te csinálod végig akkor még egy halvány kis mosoly sem nagyon jelenik meg az arcodon)
Köszönöm.

I literally have no motivation to save myself.

Érik bennem egy elhatározás. Ha az egy hét pihenős nyaralós móka után sem érzem jobban magam, nem lesz érezhető javulás magammal akkor bizony elkezdek szakembert keresni.

Jelenleg nem érzem úgy, hogy tudnám kezelni, irányítani vagy bármit is csinálni ezzel az egésszel, ami rajtam ül. Nem megy, kevésnek érzem már ehhez magam.

Beszélek erről majd Bécsifiúval, hogy neki mi a véleménye, hogyan látja a helyzetet, várjuk-e meg a teljes kiköltözést és akkor hátha össze tudom magam szedni egyedül vagy hogy is legyen.

Addig is erősítem magamban, hogy nem gáz ez. Nem rossz ez. Ahhoz is kell erő, hogy ne fojtsak el mindent, hanem inkább legyűrjem és ha ehhez kell egy kis segítség, az attól még nem rossz dolog ez.

Annyi de annyi kimondatlan szó van bennem, hogy inkább kisírom magamból őket. Nem tudom elmondani annak, akinek kellene, így mást nem tudok csinálni. Végülis jobb, mintha teljesen elfojtanám.

Amúgy meg, hogy álljon néhány szó az utókornak a Kisnyúlról..már Bécsbe is 80%-ban készen van a kis helye, nemsokára Bécsinyuszi lesz, részben.

Közben pedig érzem, hogy a még egy adag bőrt húzok le magamról csak mert úgy látom szükségesnek. Pedig érzem, hogy nem klappol ám ez, érzem, hidd el, de who cares, én megcsinálom. Várom a pofont az élettől ezért.

Képekben

Valami asszem eltört bennem elég mélyen.  Minden esélyem megvan arra, hogy van egy csuda jó gyomor fekélyem. Viszont most már csak jobb lehet.

Gödöllő

Sopron felé

Sopron felé

Bécs

Bécs

Bécs Oberdöbling

Salzburg. Abban a várban voltunk fent, ami látszik.

Salzburg fentről.

A szomszéd kerületi (mármint otthon, Magyarországon) csoportba kiírta egy nő, hogy eladná az 5 éves bolognese kutyusát, mert szarul állnak anyagilag és a szíve szakad meg, de kell a pénz.
Na most ha még szarabbul fognak állni -ne adja az ég, de megeshet- akkor a gyerekét is eladná? Mert a szervkereskedők tudtommal jó summát adnának érte.

Emberek..