Annyi de annyi kimondatlan szó van bennem, hogy inkább kisírom magamból őket. Nem tudom elmondani annak, akinek kellene, így mást nem tudok csinálni. Végülis jobb, mintha teljesen elfojtanám.

Amúgy meg, hogy álljon néhány szó az utókornak a Kisnyúlról..már Bécsbe is 80%-ban készen van a kis helye, nemsokára Bécsinyuszi lesz, részben.

Közben pedig érzem, hogy a még egy adag bőrt húzok le magamról csak mert úgy látom szükségesnek. Pedig érzem, hogy nem klappol ám ez, érzem, hidd el, de who cares, én megcsinálom. Várom a pofont az élettől ezért.