Berlin

Kedden repültünk reggel.

Gyönyörű pamacs felhős időnk volt

Megyeri híd

Ilyen volt a kilátás a naplementére a szobánkból. Nem bírtam betelni vele. 

Innotrans 2016

Aztán pénteken egy nagyon spéci hálókocsis vonattal haza indultunk. Szombaton reggel pedig Vácon leszálltunk és mentünk Bécsifiú családjához.

A többi pedig..hát nem egyszerű.
Lesz még itt bömbölés dögivel. Én szóltam!

Inkább sms/e-mail/postai értesítőt kérnék arról, hogy nem vagyok terhes. Az egyéb biológiai folyamatoknak pedig előre egyeztetett időpontban lehetne lehetőségük elvégezni a feladatukat.
Nem pedig akkor, amikor épp mennénk Berlinbe várost és kiállítást nézni, sok sétálással. De így legalább görcsölve, hőemelkedéssel meg sírásra görbülő szájjal.

Hátbazmeg de jó fej vagyok magammal, tényleg.

Holnap repülünk Berlinbe. Kíváncsian várom.

Nagy dilenma közepette vagyok. Egy német tanulós csoportban sikerült beszédbe elegyednem pár kint élővel (főleg Ausztriában élőkkel). Azt vitattuk meg, hogy mennyire éri meg egy erősebb nyelvvizsgával kimenni. Elég-e 'csak' egy origó mondjuk.
Minél előrébb haladok a nyelvvizsga projektben, annál haszontalanabbnak érzem. A vizsgán nem hochdeutschot kérnek, nem fogom hasznát venni a tételek 90%-ának. Főleg nem az elején.
Az origót néztem meg még csak, nem tűnik túl nehéznek. Az ÖSD-hez még kéne legalább 3-4 hónap. Ha nem több.
Gondolkozom azon, hogy szépen összeállítgatok egy tisztességes önéletrajzot, motivációs levelet németül és keresgélek, hátha találok valami munkát, hogy élő beszédben is fejlődhessek.
Szeretném visszakapni a régi életem, a régi énem, teljesen kifordít magamból ez a helyzet.

Állandóan ez a kurva német. Annyira hihetetlenül unom és stresszel, hogy már saját magamat kivágnám az ablakon.
Ha Berlinben egészen jól fogom érteni a körülöttem történő dolgokat (nyilván a kiállítás műszaki dolgaiból egy nyikkot nem fogok, hanem úgy inkább a hétköznapibb dolgokat.), akkor nem is tudom mi legyen. Akkor még jobban szeretnék egy egyszerűbb vizsgát letenni és hasznossá tenni magam.

Ünnepélyesen bejegyzem, hogy tegnap elküldtem életem első, német nyelvű jelentkezését egy állásra!

Tök nyominger lett és valószínű, hogy hibáktól hemzseg, de nem érdekel. Láttam egy ajánlatot, kifejezetten magyar nyelvű bébiszittert keresnek pár napra és nem bírtam megállni, hogy ne írjak egy e-mailt.
Tudom nagyon jól, hogy semmi nem lesz belőle viszont tök jó volt, életem első levele ami élesben ment és na. Gyakorlásnak tökéletes volt.

Keveredik és kavarodik.

Próbálom rávenni magam, hogy teljesen hihető legyen nekem, hogy nem is rossz ez.
Zenét hallgatni főzés közben. Tanulás a szép, tiszta lakásban. Szép, színes jegyzeteket készíteni majd megtanulni őket.
Minden okés igazából, csak sosem élvezem a jelent. Mindig előbbre vágyom. Pedig élveznem kéne ezt is, hiszen egyáltalán nem olyan rossz ez.

Aztán novembertől pedig beindul az őrület, Bécsifiúnak nagyon sok időt kell majd Innsbruckban töltenie és ez azt jelenti, hogy heti 2-3 napunk lesz együtt.
Egyszer majd elmegyek vele és amíg ő dolgozik addig én városnézek meg mittudomén, szóval jó dolog is van ebben.

Haza menjek-e oda, ahol egyáltalán nem látnak szívesen vagy feszengjek, hogy itt maradok olyan egyedül, mint a kisujjam..fogalmam sincs. Sosem lesz ez már egyszerűbb.

A nyelvvizsga meg kapja be.

Amúgy meg 9 nap múlva repülünk Berlinbe egy kiállításra ami valószínű, hogy rémes lesz, de az utána következő városnézés tuti jó lesz. Meglepően lelkes vagyok még. (nem tudom mire vállalkoztam.)

Nem tudom mit várok annyira Németországtól, de azt nagyon!

Az emberek furák.

Azt mondják, hogy csináld amit a szíved szerint szeretnél a legjobban. Meg hogy én dönthetek, nem kell mindig másokra hallgatnom.
Aztán megharagszanak azért, mert nem úgy döntöttem, ahogyan azt ők gondolták.

Apró lépés, de nekem fontos.
Amikor lemegyek a boltba és nem találok valamit (ma pl. zsemlemorzsát-elfelejtettem otthonról hozni), akkor ahelyett, hogy elszomorodnék, hogy ezt sem tudom megoldani inkább gyorsan kikeresem a szótárból (mármint telefonos) a szót és megkérdezem az eladót inkább. És aranyosak mert beszélnek hozzám közben, nagyjából értem is de azért azt is megmutatják, hogy pontosan hol találom.

De azért amikor épp helyeselek valamire (pl. szinte megismétlik, hogy mit mondtam nekik. hogy akkor ezt és ezt keresi? én pedig mindig, kivétel nélkül yes-t válaszolok.   :D:D


Megyeget ez.

Amire igazán sóvárogva vágytam/vágyom az most itt van előttem teljes valójában. Itt van előttem hónapok óta, bizonyítja, hogy tényleg ilyenre vágyom igazából.

És mégsem tudok vele mit kezdeni. Na ilyenkor mi van?

Amúgy meg indokolatlan késztetést érzek valami üveg tárgyat jó erősen a földhöz vágni.
Ki érti ezt? Pedig nem is vagyok dobálkozós. Sosem vágtam még semmit földhöz.
Nyilván nem fogok neki állni csapkodni. :D

Amikor magyar beszédet hallunk akkor inkább vagy elnémulunk azonnal, nehogy meghallják, hogy magyarok vagyunk mi is vagy ha Bécsifiútól kérdeznek valamit, akkor ő automatikusan inkább németül beszél nekik.

Borzalmas, hogy mennyi suttyó jutott el Bécsbe. Én abban a hitben voltam, hogy azért valamennyi értékelhető értelmi szinttel rendelkeznek a külföldre kijutott magyarok de ez bizony egy rohadt nagy hülyeség volt részemről.

Amúgy meg itt is eltud küldeni a picsába magyarul a hajléktalannak tűnő emberke, ha nem adsz neki pénzt. 'akkor a kúú'va anyád'

Ehh.