Próbálom rávenni magam, hogy teljesen hihető legyen nekem, hogy nem is rossz ez.
Zenét hallgatni főzés közben. Tanulás a szép, tiszta lakásban. Szép, színes jegyzeteket készíteni majd megtanulni őket.
Minden okés igazából, csak sosem élvezem a jelent. Mindig előbbre vágyom. Pedig élveznem kéne ezt is, hiszen egyáltalán nem olyan rossz ez.
Aztán novembertől pedig beindul az őrület, Bécsifiúnak nagyon sok időt kell majd Innsbruckban töltenie és ez azt jelenti, hogy heti 2-3 napunk lesz együtt.
Egyszer majd elmegyek vele és amíg ő dolgozik addig én városnézek meg mittudomén, szóval jó dolog is van ebben.
Haza menjek-e oda, ahol egyáltalán nem látnak szívesen vagy feszengjek, hogy itt maradok olyan egyedül, mint a kisujjam..fogalmam sincs. Sosem lesz ez már egyszerűbb.
A nyelvvizsga meg kapja be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése