Próbálom a lelki egyensúlyom valahogy helyre kalapálni. Erővel tessékelem a helyes vágányra. Az életem. Az érzéseim. A gondolataim. Mert tudom, hogy nem jó így.

Szeretem amikor rend van az éléskamrában :D 

Néha megunhatatlannak gondolom. 

Munka az életem jelenleg.

Annyit dolgoztam, hogy az orrvérzésig dolgozni új fogalmat nyert.
De komolyan, 3,5 hét alatt 2x1 nap volt amin pihenhettem (persze nem egymás után). Elég kemény ezen a helyen ez igy, ez már nem csak egy 3* hotel, itt aztán hajtani kell. Emberhiány, Főnök leszar mindent, supervisor előléptetés a nyakamban amit rohadtul nem akarok és nem fogom elvállalni de nehogy kidobjanak.
De februárban a szülinapomon repülök haza és 21 napig otthon is leszek. Hát nem király? De.
Ezen a héten végre most pihenhettem, brilliánsan végig is aludtam a 2 napot és semmit nem csináltamezen kivül. Ki voltam-e merülve.
Most pedig a hét további részében elmaszatolok, de szombattól ismét keményen kell dolgozni.

Sokszor gondolkozom azon, hogy te jó ég, mennyi mindent kéne másképp, okosabban, jobban, megfontoltabban, gyorsabban tennem az életben. De aztán jól bestresszelek rajta és még mérges is leszek, mert elégedetlenedem. Rájövök mindig, hogy 21 vagyok, hova legyek ennél is komolyabb? 21 évesen bőven belefér, hogy nem a legbölcsebben, legkörültekintőbben döntök.

Ezt kéne megjegyeznem végre. 21 évesen és még idősebben is hibázhatok. Nem csinálok sosem semmi baromságot, kisebb hibák, meggondolatlanságok miért ne lehetnének? Na ugye.

Hard work always pays off.

Napok óta kerülgetem a blogot, de valahogy sosem jutok el egy értelmes(ebb) bejegyzésig.

Eltelt 3 hónap. Volt az első hét után egy gyors váltásom, nem is én lennék, ha ment volna zökkenőmentesen.  Karácsonyra nem jutok haza, úgyhogy talán most jön egy nehezebb hónap amit kompenzálok rettenet sok munkával. Hamár otthon nem lehetek, legyek gazdag, nem? (haha, sajnos nem leszek.)

Annyi minden kavarog a fejemben mindig, nagyon rendet kéne tennem magamban. De hogy szokás azt? :)
Majd elcsillapodik, aminek csillapodnia kell.

Jövőre meg ha a fene fenét eszik is, két nyelvvizsgával fogom zárni az évet. Nem állapot, hogy tudok egy csomó mindent, de semmi nem igazolja.

Különbözőek vagyunk.

Mások tindereznek meg ismerkednek szabad idejükben. Én meg felváltva nézegetem  pszichológusokat és az IELTS vizsgákat.

Onnan tudom, hogy jobban vagyok, hogy nem menekülök a munkába és bátran merek önmagammal lenni. Már nem sírok minden nap.

Köszönöm!

Próbálkozom.

Nem tudom.

Próbálok nem vissza olvasni, mert hát mindig előre, soha vissza, nem? De annyira nehéz.

Sokszor gondolkozom azon, milyen mentális betegség lehet néha úrrá rajtam. De igazából azon a 'kis' depresszión kívül, amit már áttárgyaltam a pszichonénivel, más nincs. (na, nem mintha ne lenne elég.)

Megpróbálom leírni néha a gondolataim, hátha kicsit jobban leszek. Vagy mondjuk tisztábban látom majd a dolgaim. Sok mindent megtennék azért, hogy jobban legyek, ha tudnám, mit is kellene. Nehéz és hosszú idő kitapasztalni.

Egyszer bele fog szakadni a lelkem az életbe. Nem nekem való ez. Tényleg olyan szívesen adnám az életem egy olyan embernek, akinek szüksége lennerá és megbecsülné.

Nem tudom merre. Itt vagyok a nagy világban, nem tudom mi a célom, miért, merre. A hogyant mindig mindenre megoldom. Elvileg vannak célok..de hát..*vállat von*

Welcome

De idén legalább csak egyszer bőgtem be a szülinapomon. Na, nem a meghatottságtól.

Talán jövőre.

Olyan szívesen mondanám, hogy semmit nem érzek...de igazából mindent. Éljen a front!

A hét fénypontja vitathatatlanul az, hogy 5 ezer magyar forintért rendeltem egy 20 db-os étkészletet, amiről eddig csak jókat hallottam. 

Szeretem az ilyeneket.

Katyvasztottam

Írtam egy terjedelmes bejegyzést arról, hogy milyen is volt ez a 2016, aztán rájöttem, hogy azt már elengedtem. Minek piszkáljam, nézegessem?

Annyi azért álljon itt a decemberről, hogy szereztem fizikai és lelki sérüléseket is, de most egyenlőre erősnek érzem magam annyira, hogy tudok előre nézni és céltudatosan alakítani a jövőm. Azt azért elárulom, hogy a lakás felújjító tevékenység kemény meló, főleg ennyi ökörrel körülötted.

Igyekszem megtanulni és magamba vésni, hogy attól, mert másoknál a család, úgy működik ahogy...attól még nálam nem fog úgy működni, mint másoknál. Hiába akarom, hiába állok bele minden olyan helyzetbe, amibe épp ésszel nem kéne, csak a család miatt. Remélem idén nem lesznek ilyenekkel gondjaim és  lazán lekezelem, amiket le kell.

Addig is egy újabb kép az én életem nyuszijáról. Őrült nyuszis néni leszek idős koromra, de elmondhatatlan ez a kapcsolat, ami köztünk alakult ki! <3

Esküszöm, hogy írni akartam még évértékelőt is...viszont annyi időm sincs, hogy leírjam, hogy nincs rá időm, pedig vágyom rá

Hello, 2017
Légyszi, egy inciri-pincirivel légy kedvesebb, mint tavaly. Vagy legalább csak lendületből vagy erőből vagy bármi hasonlóból adj kicsit többet. A depit és társait pedig elküldtem a picsába, illetlen bandát ne küldj, légyszi!

To be contiuned.