Onnan tudom, hogy jobban vagyok, hogy nem menekülök a munkába és bátran merek önmagammal lenni. Már nem sírok minden nap.

Köszönöm!

Próbálkozom.

Nem tudom.

Próbálok nem vissza olvasni, mert hát mindig előre, soha vissza, nem? De annyira nehéz.

Sokszor gondolkozom azon, milyen mentális betegség lehet néha úrrá rajtam. De igazából azon a 'kis' depresszión kívül, amit már áttárgyaltam a pszichonénivel, más nincs. (na, nem mintha ne lenne elég.)

Megpróbálom leírni néha a gondolataim, hátha kicsit jobban leszek. Vagy mondjuk tisztábban látom majd a dolgaim. Sok mindent megtennék azért, hogy jobban legyek, ha tudnám, mit is kellene. Nehéz és hosszú idő kitapasztalni.

Egyszer bele fog szakadni a lelkem az életbe. Nem nekem való ez. Tényleg olyan szívesen adnám az életem egy olyan embernek, akinek szüksége lennerá és megbecsülné.

Nem tudom merre. Itt vagyok a nagy világban, nem tudom mi a célom, miért, merre. A hogyant mindig mindenre megoldom. Elvileg vannak célok..de hát..*vállat von*