Vajon mindenki szorong legalább annyira, mint én?
Más is sokat sír? Rossz időszakban akár minden éjjel?
Más is fáj a gyomra ha feszült? Más sem tud enni? Normális ha eszem aztán kihányom és utána jobban érzem magam?
Másnak is nehéz nem bántania magát? Más sem tud boldog és elégedett lenni?
Más is ébred úgy, mintha egész éjjel az izmai görcsben lettek volna a testén mindenhol?
Más is ébred az éjjel közepén ziláltan, feszülten?
Más is felébred arra, hogy ő iszonyúan feszültnek érzi magát és így nem megy?
És persze, erről beszélni kellene valakivel de iszonyúan nehéz. Kevésbé ijesztő kérdések hallatán is elkezdenek aggódni, kérdések hada érkezik felém és inkább hazudok én bármit de hagyjanak a kiváncsi szavaikkal. Nem tudok válaszolni a kellemetlen kérdésekre őszintén, inkább azt mondom, amit hallani szeretnének, mert tudom jól, mit akarnak hallani és hogy miként tudom kivágni magam egy ilyen helyzetből. Nem vagyok hülye csak vannak napok, amikor kevésbé kezelem jól ezt a hiperszuper érzékenységet és olyankor kicsit jobban kell szeretni. Meggyógyul valaha a lelkem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése