A tanulással egyáltalán nem úgy haladok, ahogyan azt én elképzeltem. Nagyon csalódott vagyok, hogy még a decemberi nyelvvizsga időpont sem lehetséges, mert annyira szét lett barmolva minden. Persze, utólag vagyok okos csak, de hát amikor benne van az ember egy új dologban, akkor még nem látja, hogy mi van elcseszve. Most még ilyen utolsó utáni szusszanásokkal kinyögöm a maradék pár tételem, aztán pihenőt fújok. Persze szinten tartás az lesz, de egy hét vagy kettő pihenés lesz az agyamnak.(Ugyanitt: német nyelvtanár kerestetik, aki nem 5000/60perc tarifával dolgozik).
Amúgy is nehéz idők közelegnek, Bécsifiú sokat lesz távol. Áprilisig bevállalt teszt meneteket az új vonatukkal, így őrület várható és fejetlenség. Fura dolog ez, de mégis annyira örülök neki, hogy ennyire szereti csinálni és ilyen jó benne. Hát ilyen egy mozdonyvezető barátnőjének lenni.
Nem tudom, hogy mások hogyan csinálják azt, hogy csak otthon vannak én nem dolgoznak. Személy szerint én egyre jobban megőrítem saját magam. Képtelen vagyok leülni és pihentető dolgokat csinálni anélkül, hogy fejben ne a német házimon/másnapi teendőkön/akármi más tennivalón kattogjak. Nem hagyok magamnak időt magamra. Mindent előbbre veszek, pedig nem mindig kéne. Kéne mennem többet várost nézni, sétálni stb.
Nagy szívfájdalmam, hogy amióta haza jöttem Skóciából, szégyen szemre egyetlen könyvnek sem értem a végére. Mire odáig jutok, hogy a kezembe vegyem a könyvet, már annyira kifacsartam az agyam a némettel, hogy rá sem bírok nézni a könyvre.
Igyekszem összeszedegetni magam, de még fogalmam sincs, hogy hogyan is lehetne.
Addig pedig egy kép a gyönyörű Belvedere-ről. Tőlünk kettő perc sétára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése