Tényleg minden oldalról próbálok én pozitívan állni ehhez az egészhez. Tényleg próbálom megszeretni ezt a várost és megfelelően felfogni, de úgy érzem, hogy nem megy. 1 éve vagyok itthon pontosan és nem érzem úgy, hogy haladtam volna előre.
Két naponta borulok ki, esténként vígasztalhatatlanul sírok Bécsifiú vállán és még csak meg sem tudom indokolni, hogy miért.

Valamit csinálni kell, mert ez nekem már túl sok. Na de mégis mit? Haza nem költözhetek, itt ez lesz velem, a nyelvtudásom meg még a béka feneke alatt lubickol és napról napra rosszabbul érzem magam.
Juhú?