Tudatosan nem írtam, mert meg kellett tanulnom a jelenben élni nem pedig túlgondolni és túldrámázni. Az idei év célja az volt, hogy a mentális egészségem jobb legyen illetve szépen újra felépitsem magam, biztos alapokra. Ehhez ismét pszichológushoz fordultam, mert nem bírtam saját magammal szembe nézni. A tavaly előtti depresszió-gyomorfekély-depresszió-menekülés körök után volt mit rendbe tenni, még akkor is, ha látszólag összerendeztem magam. Eljutottam arra a szintre, hogy már napját sem tudom mikor sírtam és nem azért, mert elnyomom hanem azért mert nem érzek rá késztetést, nem érzem szükségét sem.
Nyelvvizsgák továbbra sincsenek és ez nagy szívfájdalmam. A szint mind a kettőből megvan csak eddig sem idő sem anyagi forrás nem volt rá. Vagyis volt rá, de más volt a prioritás..mert vettünk a barátommal nyaralót viszonylag közel a fővároshoz de mégis elég távol a város zajától. Mármint Budapesthez közel. Ez történt tavaly szeptemberben. Azóta lassan a felújitás végéhez is értünk és az autót is lecseréltük. Senki az ég világon nem segített nekünk. Ezt mind-mind ketten hoztuk össze. Nyilván hitel segítségével, de olyan kis összeggel, hogy mások ennyiből autót szoktak venni.
Összességében végre újra egészen jól érzem magam a bőrömben. Persze vannak kivételek, nem minden egyszerű de magamhoz képest elég jól kezelem a felmerülő problémákat. Rengeteg munka van még hátra, mind fizikailag mind szellemileg de azt hiszem, hogy eddig jól haladok.
Addig pedig egy kép az esős Skóciáról.
