Hétfőn hajnal fél 1-kor felébredtem aztán nem is sikerült többet aludnom. Viszont gyönyörű napos időnk volt és a szél sem fújt, úgyhogy miután a századik réteget is magamra erőszakoltam és felkaptam a bakancsom neki indultam a városnak.
Ha jó idő van akkor szeretek besétálni. Az autópálya mellett utálok sétálni, de szerencsére az kb csak 1 km-es szakasz. Addig-addig sétálgattam, míg egy laza 20 km-es tour the Inverurie-t össze hoztam :D Szépen bevásároltam az otthoniaknak tonhalból, mindenféle olajos halakból meg kagylóból. (mit meg nem tesz az ember a szeretteiért)
Február 13-án indul a gépem haza egy nagyobb holidayre mivel majd csak március 6-án (asszem) jövök vissza.  Nem mondom, hogy minden porcikám vágyakozik haza, sőt. De ennek egyenlőre ez a rendje és módja.

Éljen a nemalvás.

Hihetetlen, hogy még ez sem mehet egyszerűen. De oké, majd megoldom ezt is, nyilván. Faszom.

Olyan vékony a határ a mindig mindent jobban tud és a mindenről van kialakult véleménye között.

Az óriások köztünk élnek

Az enyém 38-9 körüli. 

Néha nehéz saját magammal szembenézni. Talán a legnhezebbek ezek a semmiből jövő hangulat ingadozások. Mondjuk annyira magasra sose dob, mint amilyen mélyre. Próbálom megtalálni a legjobb módszert ezekre az ingásokra, hogy minél jobban túlvészeljem. Nem szeretnék ismét gyógyszert. Végtelenül szomorú, hogy kellett. De most az eszem a helyén van, nem érzem úgy, szükség lenne és ez jó dolog. Jó dolog és előre lépés. 

A másik nagy feladat amit első körben teljesiteni kell, hogy találnom kell egy olyan tevékenységet, ami lelkileg feltölt. A fizikai fáradtság már egyre kevésbé visel meg viszont a lelki frissesség is fontos lehet és erre kellene megoldást találnom. Ha jól sikerül akkor még a két feladatot egy csapásra is elintézhetem. 

Hard work

Szerencsére már egy új évet írunk. Idén próbálok nagyon tudatosan részt venni az életemben. 

A tavalyi év szörnyen tanácstalanul, javarészt csak sodródva történt. Remélem jó sok évig nem lesz még egy olyan sötét időszak, mint amit tavaly sikerült produkálni. Nagyon igyekszem figyelni a mentális egészségemre, hiszen ez talán még a fizikai egészségnél is fontosabb. Pláne a tavalyi mélységekből okulva.  Tehát az idei év szóljon a mentális egészség megóvásáról, (újjá)épitéséről részemről.

Jó év lesz ez. Legalábbis minden erőmmel ezen leszek.

Tudom, tök béna bejegyzés de miután végig dolgoztam az ünnepeket csak ennyire futotta. Első lépésnek még a béna bejegyzések is megteszik azt hiszem.