-

Szomorú és számomra érthetetlen szituációkba keveredem mostanság.

Először a legjobb fiú barátom (6-7 éve ismerjük egymást) kezdte a cirkuszt, mielőtt kimentünk Londonba, írtam neki, úgyis rég beszéltünk, mivel a barátnője kb. megtiltotta neki, hogy velem beszéljen (wtf1). Szóval emberünk eléggé kikelt magából, aminek következtében a fejemhez vágta, hogy mióta Bécsifiú van nekem, azóta elvagyok szállva magamtól (hogymi?) illetve volt Skócia (bazz, nyaralni mentem oda, komolyan) most London, közben mentünk Sopronba, Szombathelyre is..szégyeljem magam, mert ő örül neki, hogy Ozorára kijut, nemhogy külföld. (Jelzem, hogy Sopronban szállásunk volt és mivel előtte jöttem haza Skóciából (ahol ugye 3 hónapig nyaraltam biztos) akkor ennyi pihenőt csak megengedhettünk magunkat) meg amúgy, osztrák fizetésből könnyű Bécsifiúnak hepajkodni.
HE? Mikor németet kezdtem tanulni, akkor is veszekedtünk, hogy ugyan miért is állok neki?! Tényleg nagyon földhöz fog vágni, ha ne adja az ég, de mondjuk szakítunk Bécsifiúval akár 1 év múlva, de már lesz egy nyelvvizsgám és kinti munkatapasztalat. Miért bűn nyelvet tanulni?

Aztán folytatta a sort az egyik nem olyan rég megismert (6 hónapja kb) srác ismerősöm aki alapjáraton egészen normális (volt) és miután megérkeztünk másnapra írt egy szép üzenetet amiben az állt, hogy reméli jól szórakoztunk a felesleges pénz költése közben a nagy világban.

Megfejelte ezt az egészet Bécsifiú egyik legjobb (?) barátja vagy mifenéje, amikor ecsetelni kezdte neki, hogy rossz úton jár (mármint Bécsifiú) és hogy pénzen nem vehet boldogságot. Igazából azt tudjuk biztosan, hogy elképesztően (számomra legalábbis az) féltékeny rám, valószínűleg benne az él, hogy elraboltam a barátját (bocsánat) és amennyire lehet, ő pont annyira utál. Köszönni nem hajlandó ha találkozunk, szülinapkor fel sem köszöntött pedig nekem még névnapkor is írni kellett neki (jó, ez már csak az én sérelmem, de basszus, ha a haverom nőjének szülinapja van akkor csak odanyögök ennyit)

Eddig sem bővelkedtem barátokban, sőt. A középiskolaiak elkoptak, a munkahelyiekkel együtt. Aztán még ebből a csekélyből is csappant.
Nem tudom, hogy mi a baj velem. Pedig szeretek beszélgetni (tény, hogy az elején szorongok és csendes vagyok, sajnálom, időre van szükségem és szimpátiára.), beülni random sütizni/kávézni/teázni csak úgy lenni és ezek középsuliban teljesen jól működtek. Csináltunk programokat, kávéztunk meg miegyéb.

Szóval nem tudom mihez kezdjek, hogy értelmes emberekkel tudjam körül venni magam. Nem tudom, hogy mit rontok el, mit csináljak másképp vagy akármi?
Mi a baj velem? Pedig igyekszem.

Londonról

Kedden hajnalban keltünk és Bécsifiú Apukája elvitt minket kocsival a reptérre. Indulás előtt 3 órával kiértünk így, gondoltuk naívan, hogy mivel 2 órával indulás előtt lehet leadni a poggyászt, akkor majd szépen leadjuk és szépen lesz időnk reggelizni. Ennek ellenére indulás előtt 1,5 órával sikerült feladni a poggyászt (kösz, Wizz) aztán az átvilágításnál problémánk adódott. Bécsifiúnak volt egy négyszög kulcs a táskájában amit közveszélyes, terror szerszámnak titulált a szőke hölgyemény, viszont ezt kidobni egyáltalán nem lehet mivel munkaeszköz neki (és ahogy vissza értünk már mennie kellett dolgozni így muszáj volt magunkkal vinni, fene se gondolta, hogy bele kötnek.). Szőkeségünk azt tanácsolta, hogy kérje ki a feladott poggyászunk és tegye bele. Így is lett, én bent vártam a többi cuccal, Bécsifiú intézte. Szegénykémmel közölték, hogy vissza már nem hoznak csomagot (kb 10 perc telt azóta, szóval nem hiszem, hogy olyan nagy kaland lett volna.), így vagy feladunk egy másik csomagot vagy kuka. Óje, így esett meg, hogy cirka 30 ezer forintért jött velünk egy bőrönd. Persze utána sík idegek voltunk a reggeli elmaradt, épp maradt időnk elszaladni mosdóba és már szálltunk is.
Rendben sikerült az út, nem is volt semmi gondunk.
Leszállás után buszra szálltunk, aztán vonatra és már meg is érkeztünk London belvárosába. Kicsit nézelődtünk majd Oyster kártyát váltottunk ki és ebédelni indultunk. Némi problémám adódott az angol beszéddel de ez a későbbiekben egészen jól rendeződött. Bár sok esetben hamarabb vágtam volna a mondatot egyből németül rá, de ennek is csak örülünk.
A szálloda csoda jó volt, patyolat tiszta volt, kényelmes, puha és hatalmas ággyal. Aznap már csak pihentünk ha jól emlékszem.
Másnap, azaz Szerdán metróztunk, buszoztunk. London Bridge, Tower Bridge, Tower előtti sétányon sétálás, Big Ben, Westminster Palace, Westminster Abbey. aztán 17.30ra volt már jegyünk a London Eye-ra.
Csütörtökön Salisbury-be vonatoztunk, onnan busszal jutottunk tovább Stonehenge-re. Nekem annyira nagy élmény nem volt, mivel rettenetesen fújt a szél és már megfájdult a fülem. De tény, hogy szép és érdekes hely, megérte elmenni oda körbenézni.
Pénteken esett az eső, én ezt ki is használtam és fél 11-ig aludtam, szegény Bécsifiú próbált előbb felébreszteni de ocsányul néztem rá és a fejemre húztam a takarót morcogva szóval inkább hagyott. Aznap vettünk Big Bus Tour buszos jegyeket amivel lehet éjszakai túrázni és hajózni, mentünk is egy kört vele. Glasgowban is mentünk városnézős busszal, szerintem maximálisan megérik a pénzüket, bátran ajánlom bárkinek. (El is terveztük, hogy Bécsben is megyünk egy ilyen kört illetve Pesten is kipróbálnánk -kifejezetten kedvező az iker városi jegy ami Bécs-Bp-re vonatkozik)
Szombaton már a délelőttre nem is emlékszem, A délután azzal telt, hogy a Big Bussal cirkáztunk a városban, hajókáztunk a Temzén aztán éjszakai túránk volt (8.30-as kezdéssel, tehát annyira nem volt sötét az elején) libegőztünk az Emirates Air line-nal. Jó későn értünk a szállásra, de megérte, nagyon szép város London.

Aminek nagyon örültem azidő alatt, amit ott töltöttünk, hogy találtunk olyan helyet, ahol a szállodainál jóval olcsóbban tudtunk reggelizni. Nem mindegy, hogy 20 font/fő/reggeli vagy 10 font/2 fő/reggeli. Illetve hogy a pénteki esős nap és a szombati picit hűvös idő ellenére mindig jó időnk volt.
Utaztunk busszal, metróval, overgrounddal, hajóval, DLR-rel, vonattal és mind nagyon érdekes volt. A kedvencünk egyértelműen a DLR lett.
Kerestünk egy jó helyet, ami tőlünk ugyan bő 45 perces útra volt, viszont nagyon finom gyrost adtak és olyan jó volt kipróbálni, hogy máshol hogyan készítik. Glasgowban is kipróbáltunk egy helyet, szerintem ez a mi fétisünk.


Mindent összevetve nekem London nagyon-nagyon <3 annak ellenére, hogy milyen nagyon drága hely.

Nem is tudom mit írhatnék még. Inkább csatolok pár képet.

Épp robogunk London felé vonattal, én pedig úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Az utóbbi két hétben túl sokszor érzem azt, hogy ez nekem így nem megy.
De nincs tökéletes semmiből, nem lehet mindig minden az, nem? Meg kéne becsülni ezt így mind.

Inception

Annyira én vagyok ez a film. Annyira azonosulni tudok az egésszel.

sokáig, talán néha a mai napig ezzel nyugtatom magam, amikor nagyon mélyen vagyok, hogy csak nem ébredtem még fel. csak egy feladat nehéz részénél járok de aztán felébredem és jobb lesz, könnyebb lesz.

Jó dolog ez

Onnan tudom biztosan, hogy jó úton haladok, hogy érzem ahogyan gyógyul a lelkem. Persze néha elég nyomoroltul érzem magam, de nem lehet minden egyből tökéletes.
Már tudok napokig boldog és gondtalan lenni és nem is kattogok annyit.
Sajnos nem tudom, hogy ezt a gyógyítást hogyan fogom tudni valaha meghálálni Bécsifiúnak, de abban biztos vagyok, hogy valamilyen úton-módon lesz erre ötletem.

Péntek pedig az a nap volt, amikor a német tanárom azt mondta, hogy már csak a passzív szerkezetet kell megtanulnom és igazából a középfokúhoz minden nyelvtani cuccmók le van adva, a legutóbbi feltételes módot kell gyakorolni mert attól a hideg ráz. Na meg ha méltóztatnék megszólalni, akkor akár szeptemberben mehetnék is nyelvvizsgára.
Már csak két fejezet passzív van, 1 fejezet gyakorlás és végeztem életem első német tankönyvével.

A következő már olyan, ami szóbelire készít fel.

Néha tényleg úgy érzem, hogy belegebedek ennyi tanulásba, ennyi baromságba és jön az érzelmibazdmeg állapot, hogy nekem ez nem megy, minek erőltessem. De azért egészen sokszor érzem azt, hogy jó érzés ezt az egészet végig csinálni.

Kedden reggel pedig repülünk Londonba és úgy be vagyok sózva, mint még soha. Glasgow előtt nem voltam ilyen izgatott. Annyira vágyom azt a levegőt ami ott van, a beszédet, hogy értsem a körülöttem lévőket, hogy idegen nyelv de én értem, a sok különlegesség, mindent. Remélem vasárnap Bécsifiú fel tud erőszakolni majd a gépre. Már most fáj a szívem, hogy haza kell jönnünk onnan.

nomnomnom

A tejszínhab megszórva kakaóporral nagyon jó nassolnivaló.

Menthetetlen az édesség mániám.

Napom

Nem megy a tanulás.
Olyan szépen sütött a nap, olyan finom tavasz illat keringett itt, egyszerűen csak ültem a füzetem felett és néztem kifelé a fejemből. Gyakorló mondatok sem jutnak az eszembe, pedig már kettő órája próbálkozom.
Kimenni nem lenne jó ötlet, mert veszettül görcsölök és ilyenkor könnyen olyan rosszul leszek, hogy se té.se tova.
Sehogy sem jó.

Tegnap voltunk Sopronban. Nem ajánlom senkinek, hogy egyszerre 5 mozdonyvezetővel legyen.

Aranyosak voltak javarészt, jó nekik, hogy tudnak valami iránt ennyire lelkesedni, ekkora imádattal lenni a munkájuk iránt azért jó dolog.

Sokszor, nagyon sokszor elgondolkodtat ez az egész, hogy nem biztos, hogy jó helyen vagyok ha nem érzem teljesen jól magam. De már nincs messze a kitűzött cél és ha nem dolgozom meg érte, hogyan is érezhetném jól magam. Biztos csak a menstruáció miatt lettem ilyen elkenődött. 

Ülni, örülni, megőrülni.

Családozás, német óra, bevásárlás, utazás, Bécs, sütés, Sopron, túlélés, Bécs, tanulás, utazás, Sződ, utazás, Csömör, készülődés, csomagolás, utazás, Sződ, utazás, reptér, repülés, London.

Story of my life

Bécsifiú szülinapját illetően elég nehéz dolgom volt, mivel ő sokszor egyik napról a másikra szervezi át a szolgálatait, így elég nehéz előre tervezni akármit.
Vasárnap még átszerveződött picit a dolog illetve elmondta nekem, hogy ő azért remélte, hogy a szülinapján (azaz ma) majd jól meglepem, hogy ott várom a lakásban, vagy valami. Én közöltem vele, hogy ez sajnos nem lehetséges, hiszen német órám lesz aznap. Nem is értem, mit várt? Majd előre bejelentem, hogy höhö, kedden majd  meglepiből a lakásban várlak? ;) vagy mi?
Ezen felbuzdulva átszerveztem mindent hétfőre, hiszen a keddre számít, abban úgy semmi buli nincs. Hétfőn délig dolgozott, aztán 3tól pedig egy TFCD fotózást bonyolított le, beszéltük is, hogy 6ra kb végeznek is. Teljesen jól klappolt minden, még vasárnap este betudtam szerezni az ajándékát (5 futamos gokart jegy), hétfőn délelőtt még a többi tennivalóm mellett vettem pár gyümölcsöt, tejszínhabot, gesztenye masszát mivel torta helyett gesztenyepüré, gyümisali és krémes lett kitalálva. Rohantam a vonathoz, éppen elértem.
Megérkeztem, gyorsan picit összerámoltam, előkészítettem mindent, finoman puhatolóztam Bécsifiúnál, hogyha végeznek akkor szóljon.
Mikor szólt, hogy készülődnek már össze, szépen kiraktam az asztalra a gyümisalit, tejszínhabot, krémest, gyertyát. Az én elképzelésem az volt, hogy belép a nappaliba és meglepődik, én a nyakába ugrom, jól összepuszilgatom és boldog szülinapot kívánok neki.
Erre az történt, hogy már a lépcsőházban hallottam, hogy egy női hang válasz neki, amikor ő felvezeti, hogy ez egy legénylakás. Én akkor már sűrű, nagyon sűrű baszdmegolás közepette, teljesen sápadtam vissza vonultam a nappaliba és próbáltam abba a 10 másodpercben kitalálni, hogy most mégis mi a picsa lesz. A szívem már a torkomban dübörgött, a könnyek már marták a szemem és egyszerűen nem értettem semmit.
Persze az előszobában cipő le és beléptek a nappaliba, én ott álltam totálisan megsemmisülve, fal fehéren. Ati rögtön megölelgetett, én csak hagytam.
Végülis a lány vette a lapot, hogy most jó lenne ha menne, ment is.
Kiderült, hogy őt fotózta, csak válogatni akarták a képeket, annak ellenére, hogy nem így volt megbeszélve.

Volt sírás, sárkánykodtam de Bécsifiú örült, látványosan.
Viszont én most nem tudom mi is van. Ezt a lányt alig ismeri, előző héten vett tőle jegyet, erre már fotózás, lakásra felhívás. Valahol érthető, de mégis bitang rosszul esik és nagyon de nagyon kell figyelnem a gondolataim, hogy ne képzeljek mumusokat. Este beszélgettünk is erről, nem lett jobb részemről, csak több kérdésem, kétségem lett.

Nem így akartam, nem így képzeltem, és ebben valahogy nem látom a jót. Vagy 4x terveztem át az egészet, az utolsó pillanatban kellett mindent összeszednem, minden tőlem telhetőt megtettem és fuccs.

Ma azért minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kedves legyek. Nem szeretném ma rá zúdítani az aggályaim, de most mégis mintha földhöz vágtak volna.

Hű

Bécsifiú az a fajta fiú, aki akár Salzburgból is képes hazáig hozni nekem egy cipőt. Nem mellesleg a méretet is teljesen jól eltalálta.

Az is történt, hogy 20 percen keresztül győzködtem a recepciós/kasszás hölgyikét, hogy bizony nekem nem olyanra van szükségem, mint amilyen ő próbál rám sózni, higyje el, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mire van szükségem, legyen szíves olyan lapot előállítani, amit én mondtam. Annyira hajthatatlan volt, hogy megkértem, hogy hívja oda a kollégáját vagy adja már meg a főnöke számát, mert nem létezik, hogy valaki ennyire fogyatékos de az sem akaródzott, hiszen ő itt van és kiszolgál engem. Bwah. De nyertem, már nálam van az ajándék! Többszörös agyvérzés árán ugyan, de csak sikerült. Csoda.

Miért működik ennyire pöpecül a hülye-mágnesem? Mindig kifogom az ügyintézőkből/kasszásokból/akárkikből a gyenge felfogásúakat.

I'm alive. Or not.

04.01 van és még nincs a kezeim között becsomagolva Bécsifiú születésnapi ajándéka. A születésnapja pedig 04.05-én van. Igaz, valószínűleg csak 7-én tudom oda adni neki, vagy hogy, de ójajj. Ráadásul a hétvégém esélyem sem lesz intézni bármit is, mivel együtt töltjük. Fő a biztonság, ugyebár. Majdcsak kisakkozom plusz nem ártana kitalálni sem

Amióta itthon vagyok, kb 5 max. 6 órákat alszom és eléggé aktívam töltöm a napokat. Ennek következménye lehet a nagy, lila karikás zombiszem ami elég ijesztően hat, hiába szép vörös a hajam.

Tervezem még alakítgatni a blogot, szeretnék egy oldalt, amin csak a nyusziról vannak képek illetve nem biztos, hogy ezzel a színnel/háttérrel szeretném ezt így. A bemutatkozós részt is kéne csiszolgatni, de egyszerűen sosem jutok el odáig. Gondolkozom, hogy nyitok egy harmadik oldalt, amin pedig vagy tervek lesznek (ez nem olyan szimpi) vagy olyan események, amik Bécsifiúval és velem történtek és fontosnak tartom.