Bécsifiú szülinapját illetően elég nehéz dolgom volt, mivel ő sokszor egyik napról a másikra szervezi át a szolgálatait, így elég nehéz előre tervezni akármit.
Vasárnap még átszerveződött picit a dolog illetve elmondta nekem, hogy ő azért remélte, hogy a szülinapján (azaz ma) majd jól meglepem, hogy ott várom a lakásban, vagy valami. Én közöltem vele, hogy ez sajnos nem lehetséges, hiszen német órám lesz aznap. Nem is értem, mit várt? Majd előre bejelentem, hogy höhö, kedden majd meglepiből a lakásban várlak? ;) vagy mi?
Ezen felbuzdulva átszerveztem mindent hétfőre, hiszen a keddre számít, abban úgy semmi buli nincs. Hétfőn délig dolgozott, aztán 3tól pedig egy TFCD fotózást bonyolított le, beszéltük is, hogy 6ra kb végeznek is. Teljesen jól klappolt minden, még vasárnap este betudtam szerezni az ajándékát (5 futamos gokart jegy), hétfőn délelőtt még a többi tennivalóm mellett vettem pár gyümölcsöt, tejszínhabot, gesztenye masszát mivel torta helyett gesztenyepüré, gyümisali és krémes lett kitalálva. Rohantam a vonathoz, éppen elértem.
Megérkeztem, gyorsan picit összerámoltam, előkészítettem mindent, finoman puhatolóztam Bécsifiúnál, hogyha végeznek akkor szóljon.
Mikor szólt, hogy készülődnek már össze, szépen kiraktam az asztalra a gyümisalit, tejszínhabot, krémest, gyertyát. Az én elképzelésem az volt, hogy belép a nappaliba és meglepődik, én a nyakába ugrom, jól összepuszilgatom és boldog szülinapot kívánok neki.
Erre az történt, hogy már a lépcsőházban hallottam, hogy egy női hang válasz neki, amikor ő felvezeti, hogy ez egy legénylakás. Én akkor már sűrű, nagyon sűrű baszdmegolás közepette, teljesen sápadtam vissza vonultam a nappaliba és próbáltam abba a 10 másodpercben kitalálni, hogy most mégis mi a picsa lesz. A szívem már a torkomban dübörgött, a könnyek már marták a szemem és egyszerűen nem értettem semmit.
Persze az előszobában cipő le és beléptek a nappaliba, én ott álltam totálisan megsemmisülve, fal fehéren. Ati rögtön megölelgetett, én csak hagytam.
Végülis a lány vette a lapot, hogy most jó lenne ha menne, ment is.
Kiderült, hogy őt fotózta, csak válogatni akarták a képeket, annak ellenére, hogy nem így volt megbeszélve.
Volt sírás, sárkánykodtam de Bécsifiú örült, látványosan.
Viszont én most nem tudom mi is van. Ezt a lányt alig ismeri, előző héten vett tőle jegyet, erre már fotózás, lakásra felhívás. Valahol érthető, de mégis bitang rosszul esik és nagyon de nagyon kell figyelnem a gondolataim, hogy ne képzeljek mumusokat. Este beszélgettünk is erről, nem lett jobb részemről, csak több kérdésem, kétségem lett.
Nem így akartam, nem így képzeltem, és ebben valahogy nem látom a jót. Vagy 4x terveztem át az egészet, az utolsó pillanatban kellett mindent összeszednem, minden tőlem telhetőt megtettem és fuccs.
Ma azért minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kedves legyek. Nem szeretném ma rá zúdítani az aggályaim, de most mégis mintha földhöz vágtak volna.
Ez olyan rossz egyébként:( Teljesen objektíven nézve a dolgot egyébként nem is lenne olyan durva hogy valakinek fotókat akar mutatni, de mindannyian tudjuk mennyire pocsék az mikor készülsz már hetek óta, vársz rá, várod hogy mennyire fog neki tetszeni aztán bumm. Azért remélem azóta már megoldódott a dolog és mindketten 100%-osan happy-k vagytok <3
VálaszTörlésIgen, tényleg nem éppen kellemes dolog, de nem is durva. Igyekeztünk megbeszélni amennyire csak lehetett. Azért én még kicsit kattogok rajta, rágódom (nem kéne, tudom).
VálaszTörlésHa nem is 100-os hepiség van, de egy bő 90 azért akad, még egy-két nap és teljesen jó lesz ez :)