-

Szomorú és számomra érthetetlen szituációkba keveredem mostanság.

Először a legjobb fiú barátom (6-7 éve ismerjük egymást) kezdte a cirkuszt, mielőtt kimentünk Londonba, írtam neki, úgyis rég beszéltünk, mivel a barátnője kb. megtiltotta neki, hogy velem beszéljen (wtf1). Szóval emberünk eléggé kikelt magából, aminek következtében a fejemhez vágta, hogy mióta Bécsifiú van nekem, azóta elvagyok szállva magamtól (hogymi?) illetve volt Skócia (bazz, nyaralni mentem oda, komolyan) most London, közben mentünk Sopronba, Szombathelyre is..szégyeljem magam, mert ő örül neki, hogy Ozorára kijut, nemhogy külföld. (Jelzem, hogy Sopronban szállásunk volt és mivel előtte jöttem haza Skóciából (ahol ugye 3 hónapig nyaraltam biztos) akkor ennyi pihenőt csak megengedhettünk magunkat) meg amúgy, osztrák fizetésből könnyű Bécsifiúnak hepajkodni.
HE? Mikor németet kezdtem tanulni, akkor is veszekedtünk, hogy ugyan miért is állok neki?! Tényleg nagyon földhöz fog vágni, ha ne adja az ég, de mondjuk szakítunk Bécsifiúval akár 1 év múlva, de már lesz egy nyelvvizsgám és kinti munkatapasztalat. Miért bűn nyelvet tanulni?

Aztán folytatta a sort az egyik nem olyan rég megismert (6 hónapja kb) srác ismerősöm aki alapjáraton egészen normális (volt) és miután megérkeztünk másnapra írt egy szép üzenetet amiben az állt, hogy reméli jól szórakoztunk a felesleges pénz költése közben a nagy világban.

Megfejelte ezt az egészet Bécsifiú egyik legjobb (?) barátja vagy mifenéje, amikor ecsetelni kezdte neki, hogy rossz úton jár (mármint Bécsifiú) és hogy pénzen nem vehet boldogságot. Igazából azt tudjuk biztosan, hogy elképesztően (számomra legalábbis az) féltékeny rám, valószínűleg benne az él, hogy elraboltam a barátját (bocsánat) és amennyire lehet, ő pont annyira utál. Köszönni nem hajlandó ha találkozunk, szülinapkor fel sem köszöntött pedig nekem még névnapkor is írni kellett neki (jó, ez már csak az én sérelmem, de basszus, ha a haverom nőjének szülinapja van akkor csak odanyögök ennyit)

Eddig sem bővelkedtem barátokban, sőt. A középiskolaiak elkoptak, a munkahelyiekkel együtt. Aztán még ebből a csekélyből is csappant.
Nem tudom, hogy mi a baj velem. Pedig szeretek beszélgetni (tény, hogy az elején szorongok és csendes vagyok, sajnálom, időre van szükségem és szimpátiára.), beülni random sütizni/kávézni/teázni csak úgy lenni és ezek középsuliban teljesen jól működtek. Csináltunk programokat, kávéztunk meg miegyéb.

Szóval nem tudom mihez kezdjek, hogy értelmes emberekkel tudjam körül venni magam. Nem tudom, hogy mit rontok el, mit csináljak másképp vagy akármi?
Mi a baj velem? Pedig igyekszem.